Magyarországon a devizahitel kockázata átszövi a pénzügyi rendszert is, ezért vált a gazdaság kiszámíthatatlanná és tervezhetetlenné. Ezeket a szerződéseket azonban nem érdemes érvényteleníteni, mert az „atombomba” lenne, üdvözítő megoldás azonban létezik – jelentette ki Róna Péter közgazdász. Bogár László közgazdász szerint leginkább a pénzügyi elit és a befolyása alatt álló kormányok tehetők felelőssé a helyzetért - írja a Magyar Hírlap.

A devizahitel hibás terméknek minősül, és ha a magyar jogrendszer arra jut, hogy ez valódi hiteltermék, akkor a világon egyedülálló álláspontot foglal el. A kölcsön alapvető lényege, hogy a felek közötti kötelezettség és a feltételek tiszták, a kamat pontos összege előre meghatározott – közölte tegnap Róna Péter a Hiteles párbeszéd című konferencián. A közgazdász hangsúlyozta, a devizahitelnél a felvevő nem tudja, hogy mennyit fizet vissza, azaz nincs meghatározva a tőke megtérítésének, illetve a további feltételek számszerűsített összege. Drasztikus megoldás lenne, ha érvénytelenítenék ezeket a szerződéseket, ám ez „atombomba” lenne, beláthatatlan következményekkel. A leginkább üdvözítő megoldásnak Róna a devizahiteleknél a szerződések újratárgyalását tartja. Mindez abból állna, hogy a szerződő köteles lenne visszafizetni a felvett hitel összegét, amelyből természetesen le kellene vonni az eddig kifizetett részt. A fennmaradó rész esetében a kamatkiadás mértéke pedig a Magyar Nemzeti Bank hivatalos alapkamata lenne.

A devizahitelezés azonban nemcsak a magyar társadalmat, hanem a gazdaságot is tönkreteszi, főleg, ha nem találunk rá idejében megoldást. Róna Péter kifejtette, az nem lehet, hogy a társadalom éveken át bizonytalanságban éljen a hitelekkel kapcsolatban, mint ahogy az is nevetséges, hogy a nemzetgazdaság vállalkozói ne tudják, hogy mennyivel tartoznak. A magyar vállalkozók a hitelük után két és félszer többet fizetnek, mint például a csehek. Ilyen alapon nem lehet összetartani a nemzetgazdaságot.

Egy másik közgazdász, Bogár László úgy látja, a családok százezrei azért kerülhettek kilátástalan helyzetbe, mert 2003 és 2006 között a magyar kormány és a jegybank a spekulatív tőke és a nemzetközi pénzügyi elit befolyása alatt állt. A lakosságot az alacsony kamattal lehetett „beetetni”, és akkor kevesen voltak azzal tisztában, mi lesz ennek a következménye. A pénzintézetek és a hitelfelvevők között olyan aszimmetrikus kapcsolat épült ki, amelyre nem lehet korrekt hitelszerződést alapozni. Ugyan a pénzügyi elit – fejtette ki Bogár László – cinikus módon leginkább a közös felelősséget említi, a valóságban viszont ezen a területen össze sem lehet hasonlítani egy átlag magyar ember informáltságát az elemzők hadát maguk köré gyűjtő bankárokéval.