Megjelent az ENSZ legújabb klímajelentése, amelyben ismét az emberi tevékenységet jelölik meg az elmúlt évtizedekben tapasztalható globális felmelegedés egyik fő okaként. Bár a változásra vezető légszennyezés nem egyre erősödik, a levegő hőmérséklete az utóbbi 10 évben nem emelkedett, s ez valószínűleg az óceánoknak köszönhető - mondta el Mika János éghajlatkutató az Rádió Orientben.

Az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testületének (a 2007-ben Béke Nobel Díjjal elismert IPCC-nek) szeptember végén kiadott, átfogó jelentése 2200 oldalon, nagyon részletesen és alaposan szemlélteti, hogy az elmúlt fél évszázadban legalább felerészt az ember a felelős a felmelegedésért, sokkal részletesebb képet adva a jelenségről, mint a hat és fél évvel korábbi munkaanyag - jegyezte meg a klímaszakértő.

Az utóbbi négy évtized során a léghőmérséklet 4-5 tized fokot emelkedett, viszont érdekes, hogy az utóbbi tíz évben, körülbelül 2002 óta a mérések nem mutatnak további melegedést. Bár ez nem jelenti a globális folyamat végét, de mindenképpen kérdéseket vet fel, hiszen a földi éghajlati rendszer minden más komponense melegszik - különösen az óceánok felsőbb rétegei. Bár egzakt tudományos magyarázat még nincs a jelenségre, Mika álláspontja szerint, ezek a rétegek elvonják plusz hőt a 10 kilométeres vastagságú troposzférából. Ezzel egy időben például vészesen fogy az északi félteke jégkészlete és a gleccserek túlnyomó többsége is, ami a víznek a gyors melegedést kísérő természetes térfogat növekedésével együtt az óceán szintjének emelkedéséhez vezet.

Korábbi évtizedekben szintén voltak olyan jelenségek, amiket az éghajlatkutatók nem tudtak tudományosan megmagyarázni. Ezek nagy részéről kiderült, hogy hibás mérések miatt keletkeztek. Ám továbbra is vannak megfejtésre váró kérdések: ilyen például az Antarktisz körüli tengeri jég, aminek elvileg fogynia kellene, ezzel szemben lassan, de folyamatosan vastagodik és egyre nagyobb területű lesz.

Az ENSZ jelentése kimondja: az éghajlati rendszer hőtartalma egyértelműen nő, amiért nagy eséllyel az ember a felelős – hangsúlyozta Mika János. A tanulmány négy lehetséges jövőpályát vázol fel, közülük a legsötétebb ugyanolyan erőteljes melegedést feltételez, mint a korábbi legerősebbek. A legkedvezőbb elképzelés szerint az emberiség a 21. század közepe előtt csökkenteni kezdi károsanyag kibocsátását, ami a melegedés lassulásához, illetve 2100-ra a teljes megállásához vezethet. E végletek mellett az IPCC további két forgatókönyvvel is számol, amelyek a legjobb és a legrosszabb lehetőségek közé esnek.

A tudomány mai belátása szerint a tényleges pálya a négy forgatókönyv által képviselt bizonytalansági sávban fog haladni.. A legkedvezőbb esetben földi átlagban csak 0,3 fok lenne ez a melegedés, ami megmutatja, hogy tényleg van értelme folytatni a kibocsátás csökkenését. A második legkedvezőbb forgatókönyv szerint 1,1 fokos lesz a melegedés a 21. század végére. A legrosszabb eset 4,8 fokos felmelegedést vetít elő bolygónk átlagában. Ez nagyon nagy baj lenne, véli Mika János, hiszen már 3 fok többlet is visszafordíthatatlan változásokat vonhat maga után: az Antarktisz egy kis részének ekkor várható megolvadása öt méterrel megemelné a tengerszintet. Az óceáni szállítószalag leállása nyomán lehűlő óceán és az így is tovább melegedő kontinens – bár nem vezetne a korábban meg is filmesített jégkorszakhoz – , de olyan időjárásra vezetne Európában is, amihez nem tudnánk elég gyorsan alkalmazkodni. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 2008-ban kiadott számítása szerint, ha nem sikerül érdemben lelassítani a felmelegedést 2050-ig, akkor negyedmilliárd és egy milliárd között lehet addigra az éghajlati menekültek száma.

Az emberiségnek minél előbb és sokkal nagyobb mértékben kell foglalkozni a kibocsátás mérséklésével. Minél később és lassabban kezdünk hozzá, annyival erőteljesebb lesz a Föld melegedése – mondta Dr. Mika János. Jó hír, hogy a világ energiaintenzitása 30 százalékkal javult az elmúlt 35 év alatt, s ma 10 százalékkal kevesebb széndioxid termelése árán kapunk ugyanannyi wattóra energiát, mint egy emberöltővel korában. E két mutatónak a további javítására lenne szükség, hiszen az üvegházhatású gázok (például széndioxid) kibocsátását legalább 60 százalékkal kellene visszafogni a melegedés megállításához. Mára azonban ̶ a népesség növekedése és a jólét (nagyon egyenetlen, átlagos) fokozódása miatt ̶ megkétszereződött a kibocsátás.

A Kiotói Jegyzőkönyvben elfogadott, szerény 5 százalékos kibocsátás-csökkentést erősen meghaladó, következő vállalást már nemcsak a korábbi szennyező, fejlett országoknak, de a fejlődőknek is vállalniuk kellene, mégpedig nemcsak az eddigi eltolódáshoz-, de a várható későbbi melegedéshez való hozzájárulásukat is figyelembe véve. De természetesen hétköznapi emberekként is sokat tehetünk, ha napi szinten az energiát optimálisabban – egyben a magunk számára is olcsóbban – használjuk fel.