Többhetes svéd nyelvtanfolyam egy spanyolországi üdülővárosban, bérelt lakás, állás a feleségnek, óvoda a gyereknek: ilyen feltételekkel csábította ki fél évvel ezelőtt az egyik fővárosi kórház orvosát egy erre specializálódott fejvadász cég. A 35 éves Péter két éve letette a szakvizsgáját, a kórházi munkája mellett magánpraxist is vitt, családot alapított – amíg meg nem keresték a svéd kórház ajánlatával, nem tervezte, hogy külföldön vállal munkát.
Döntésével nincs egyedül, a 30-39 közötti korosztályból kétszer annyi orvos vándorolt ki, mint a huszonéves, friss diplomások közül, akik viszont szintén nagy számban vállalnak állást Nyugat-Európában. Ráadásul nemcsak a rezidensek és a szakorvosok, hanem az ápolók, a szakdolgozók fokozódó elvándorlása is komoly zavarokat okoz már a hazai egészségügyben.
Az orvosok alulfizetettségét az elmúlt évtizedekben egyik kormány sem tudta orvosolni, a második Orbán-kabinet is az orvos-szervezetek fenyegetőzése és a rezidensek tömeges felmondásának veszélye miatt tett lépéseket. Részben a nyáron átutalt bérkiegészítéssel próbálja itthon tartani az egészségügyben dolgozókat, másrészt a friss diplomások röghöz kötésével próbálja lefékezni az egyre súlyosabb gondokat okozó folyamatot. Nem megy.
- Ha egy évfolyambulit szerveznék, könnyebben tudnám összehozni Münchenben, mint idehaza – mondta Papp Magor, a Magyar Rezidens Szövetség elnöke. Úgy tűnik, a miniszterelnöki ígéretek, majd az egészségügyi dolgozók számláján megjelenő kiegészítés eddig nem győzte meg az orvosokat és ápolókat. Az Új Dunántúli Napló két héttel az augusztusi béremelés átutalása után számolt be arról, hogy a pécsi egyetemi klinikán több mint 20 ápoló egyszerre jelentette be a felmondását, és külföldre ment dolgozni.
A legtöbb nyugat-európai egyetemnek egyébként megéri Keletről elszívni az orvosokat, mert még a milliós bér mellett is olcsóbb „importálni”, mint 10-15 évig képezni a szakorvosokat – véli Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász.